Raklapépítészet Párizsban

 

Használt raklapok segítségével valósulhat meg egy nem mindennapi építészeti projekt a francia fővárosban. Stephane Malka látványos tervei egy Párizs belvárosába álmodott diákszállást ábrázolnak.

Malka már Párizs-szerte ismert formabontó alkotásairól, ezt a koncepciót viszi tovább új, Innovative Student Housing elnevezésű projektje is, ami egy valódi környezetbarát megoldás. A francia építész meggyőződése szerint a környezettudatos tervezés legjobb módja - egyben a bolygó jövőjének garanciája - nem új anyagok legyártása, hanem a már létezők másodlagos felhasználása. Emellett elkerülhetőek a keletkező további energiaveszteségek és a környezetszennyezés fokozása, ha az újbóli hasznosítás az alapanyagok átalakítása, újrafeldolgozása nélkül történik meg. Szakemberek véleménye szerint az AME-LOT névre keresztelt konstrukció környezetbarát mivolta mellett organikusan illeszkedik a városképbe is, értékes négyzetmétereket spórolva a korlátozottan rendelkezésre álló szabad területből.

A szerkezet könnyen felhasználható, a forma pedig bármikor megváltoztatható. A kiszuperált tároló raklapok nem csupán újszerű megjelenést adnak az épület homlokzatának, de a szellőzést és a szobákba jutó fény szabályozását is biztosítják.

Az AME-LOT homlokzati modul felépítéséhez néhány száz raklapra lesz szükség, melyeket sarokvasakkal erősítenek meg – ez teszi lehetővé elhajlításukat, ezáltal pedig az épület formájának megváltoztatását, a legkülönbözőbb geometriai alakzatok létrehozásával. A létrejövő, új „parazita-objektum” összterülete 450 négyzetméter, az építkezés költségét 290 ezer euróra becsülik. A projekt csekély bekerülési összege kétségkívül számos, a környezetbarát fejlesztések irányában elkötelezett befektető szemében teszi érdekessé az újítást.

Raklaptörténet 3.

Ahogyan a korábbiakban már szó volt róla, a fa raklapok evolúciója elvezetett a paletták felhasználhatóság tekintetében széles skálájához, elsődlegesen a raklapok méretei és teherbírása terén. Európában a legelterjedtebb méret a 120×80 cm (amely jelenleg az EUR raklapnak felel meg), továbbá a 120×100 cm méretű raklap (ez jelenleg a FIN raklap). Egy ilyen nemzetközi szabványnak megfelelő raklap gyártóját az Európában elismert minőségellenőrző szervezet, az EPAL felügyeli folyamatosan.

A fa raklapok élettartama általánosságban hét szállítási ciklusra van kiszámítva, de napjainkban ennek meghosszabbítása érdekében számos javítási és újrahasznosítási lehetőség áll rendelkezésre.

Eltekintve attól, hogy az elmúlt tíz évben a csomagolóeszközök piacán a fa raklapnak számos konkurenciája jelent meg műanyag és vas formájában, napjainkra is a leggyakrabban használt tároló eszközök között maradt, és előreláthatóan nem is fogja elveszteni ezt a pozíciót.

Raklaptörténet 2.

A továbbiakban a raklapok szerkezete a teherfuvarozás fejlődési igényeinek megfelelően változott, tökéletesedett. Folyamatosan nőtt a raklapok választéka, és a kifejezetten vasúti szállításra alkalmas típusokból kifejlesztettek egy általános, minden fajta áru szállításához egyaránt alkalmas szerkezetet. A raklap így nélkülözhetetlen tároló- és szállítóeszközzé vált, úgy a közúti, vasúti, légi és vízi árufuvarozásban, mint a raktárakban való tárolásban.

Evolúciós folyamaton ment keresztül maga a raklap szerkezete is. Első körben a paletták kialakítása a „villás” emelőgépekhez alkalmazkodott: eleinte csak egyik oldalról volt megemelhető a raklap, majd később felmerült a kétoldali mozgatás igénye. Ezt követően a tárolhatóság szempontja befolyásolta a paletták fejlesztését, amely hamarosan lehetővé tette egymásra való elhelyezésüket.

Mivel a gyakorlatban is bizonyítottak (kiváltképpen a világháború idején), a fa raklapok gyorsan elterjedtek Amerikából a világ minden részére. Ehhez nagyban hozzájárult az különböző iparágak fejlődése és a gyártás felgyorsulása, valamint a szállítás folyamatának leegyszerűsítése iránti igény: az áru könnyű mozgathatósága súlytól és típustól függetlenül, a szállított áru sérülékenységének csökkentése, emellett a raktárak területének, a vasúti kocsik, tehergépkocsik rakodófelületének gazdaságos kihasználása.

Raklaptörténet 1.
Raklapok – fa tárolóeszközök nélkül napjainkban nehéz elképzelni egy szállítási folyamatot, bármilyen árut illetően. Mivel megmagyarázható ez a hatalmas népszerűség?

A kérdés megválaszolásához, tegyünk egy időutazást a fa tárolóeszközök történetében, amelyek a 20. század elején jelentek meg. A szállítások nagy része abban az időben vasúton történt, miközben az áru sokszor megrongálódott, összegyűrődött, szétszóródott a szakszerű rögzítések hiányában. Szükségszerűsége miatt csak idő kérdése volt a raklapok megjelenése, melyeken az árut biztonságosan lehetett rögzíteni és szállítani.

A faalátétek használatának egyszerű oka volt: a korabeli árumozgató és teherszállító eszközök, járművek - melyek jelentősen megkönnyítették a rakodás folyamatát - a raklapok mozgatásához voltak tervezve, kiképezve. A raklapot első ízben egy amerikai gyárban kezdték el gyártani és használni, az elnevezést pedig egy felülről rögzített, két párhuzamos gerendást összekötő deszka terítékre használták először. A továbbiakban nem maradt más hátra, mint ezt a nem túl ravasz találmányt tökéletesíteni, amire 1925-ben került sor. A konstrukció ekkor végül kapott egy alsó keretszerkezetet, s így már megfelelt a mai raklap fogalmunknak. Ez az egyszerű, mégis zseniális találmány tette a tárolás műfajában időtállóvá és tökéletessé ezt az eszközt. A későbbiekben aztán a paletta szerkezete folyamatosan tovább tökéletesedett, a tehermozgató és emelő gépek fejlődésének megfelelően.